
Az ingatlanok adásvétele során nagyon gyakran félreértelmezik egymást a szerződő felek, főleg abban a szempontból, hogy helytelenül különböztetik meg az előleget és a foglalót egymástól.
A szerződésben is meg kell határozni, hogy pontosan miről is van szó, foglalóról, vagy előlegről. Azonban a különbség a kettő között, hogy míg a foglaló a szerződést biztosító mellékkötelezettség, addig az előleg nem más, mint előre fizetés, amely jelképes értékű, így ha a szerződés nem jön létre, az előleget vissza kell fizetni.
Szintén gyakori a haszonélvezeti jog fogalmának nem megfelelő értelmezése. A haszonélvezet egy elterjedt lakáshasználati forma, amely vagy a haszonélvező személy haláláig, vagy egy előre meghatározott időpontig tart. A haszonélvezeti jogot is feltüntetik az adott ingatlan tulajdoni lapján, és fontos, hogy a jog csak magára a haszonélvezőre vonatkozik, így eladni vagy örökölni sem lehet.
A haszonélvezeti jog több, mint a tulajdoni jog, hiszen amíg a tulajdonos eladhatja ami a birtokában van, addig a haszonélvező az új tulajdonos esetében is megmarad, és az új tulajdonosnak kell biztosítani az igényeit.
A lakás havi rendszerességgel keletkező költségeit a haszonélvező fizeti, azonban minden további anyagi kötelezettség a tulajdonost terheli. Ha egy ingatlanon haszonélvezeti jog van feltüntetve, akkor általában a haszonélvező személlyel szerződés is van érvényben.
Vagyis a haszonélvező ellenérték fejében lemondhat a haszonélvezeti jogáról, és ekkor olyan, mintha vagyon értékű jogot adna el.






Az ideális vevő kifejezés elég sokatmondó, de természetesen mást jelent a vevő, mást a tulajdonos és mást egy kívülálló szemszögéből. A tulaj természetesen azt szeretné, hogy lakásának minden hibáját hagyják figyelmen kívül, gyorsan határozottan döntsenek és (minimum) a kínálati áron vegyék meg az ingatlant. A vevő szemszögéből általában mindenki magát érzi ideálisnak, kisebb-nagyobb felismert, de elbagatellizált hibával. Kívülállóként valahová a két nézet közé tenném az ideális kifejezést.


A Gellért-hegy magas árai a válság árcsökkentő és eladást nehezítő hatásai ellenére is tartják magukat. Ennek egyik oka lehet, hogy az itt élők ritkábban kerülnek olyan szituációba, hogy sürgősen, nyomott áron kellene értékesíteniük az ingatlant. Erre természetesen az ingatlant keresők is reagáltak, nem keresik, még csak telefonhívásra sem méltatják a túlárazottnak tartott ingatlanokat, hanem helyette pár utcával arrébb keresgélnek.
Ingatlant vásárolni, azaz a kínálatból a számunkra megfelelő ingatlant kiválasztani, talán ma a legnehezebb, hiszen a hatalmas kínálat és a komoly árkülönbségek sokakat elbizonytalaníthatnak. Választani tehát nehéz lehet, de ez a normál piacon is így van. Azonban egy motivált, azaz valóban vásárolni szándékozó és a megfelelő pénzzel is rendelkező vevő ma is hatékonyan tud célba érni.


