A lakásvásárlók egy része egyszerűen figyelmen kívül hagyja a vásárlással együtt járó egyéb költségeket és következményeket. Egy lényeges elfelejtett következmény lehet például a vásárolni szándékozott ingatlan fenntartási költsége. A vevők egy része még az államnak fizetendő összeggel sem számol. Ezek a költségek pedig havi szinten már komoly összeget tesznek ki.

A bevétel általában nehezen tervezhető, hiszen egy állás elvesztése, egy betegség és kész a baj. Éppen ezekre a negatív lehetőségekre kell felkészülni. A havi költségeket – főleg ilyen komoly kiadások esetén - alaposan gondoljuk át. A vásárolni szándékozott ingatlan fenntartási költsége, főleg, ha az általános sémát követjük, azaz egyre nagyobb ingatlan vásárolunk, csak egyre nagyobb és nagyobb lesz.

Hallottam olyanról, hogy valaki nyert egy luxusingatlant Magyarországon, hatalmas kerttel, rengeteg szobával, medencével. A család örömmel beköltözött a házba, majd alig fél év elteltével az egész az enyészeté lett. A magas rezsiköltséget nem tudták állni, a medencét mindössze pár hónapig tudták használni és a későbbi fenntartásra jelzálogot vettek fel. Ebben az esetben az átgondolás sokat segített volna. Ha kezdetben eladták volna, és az árat jól befektették volna, hosszú évekre biztosították volna a békés nyugalmas életüket. Természetesen ez egy elég szélsőséges eset, azonban csak azért, mert kevesebb millióról van szó, nem biztos, hogy kevesebb felelősséggel jár.

Gondolkozzunk biztonságosan! Lehet hogy például nincs szükségünk megfizethetetlen extrákra, vagy egy kisebb példával élve eggyel kevesebb szoba is megteheti.

Sokan a látottak alapján vásárolnak lakást. Természetesen ez egy elég kétértelmű megjegyzés. Most arra gondolok, hogy sokan nem a valós érték, hanem a lakás berendezésének hangulata és az ingatlan esztétikai felújítása alapján irreálisan sokat fizetnek egy műszakilag nem felújított ingatlanért.

A felújítás mindenkinek mást jelent az ingatlanforgalomban, pedig nem kellene. A felújításnak két típusa van, az egyik a műszaki – amelyik például a nyílászárók, a hőszigetelés, a tető, azaz a ház fő szerkezeteinek javítását -, a másik az esztétikai – azaz a burkolatok cseréjét, a festést és a tapétázást tartalmazza. A kettő közül a műszaki felújítás természetesen értékesebb, hiszen a jó statikai, hőszigetelési tulajdonságok sok vevőt vonzanak, míg az esztétikai felújítást sokan inkább a saját igényeik és ízlésük szerint szeretik megoldani. Természetesen vannak kivételek, a lényeg, hogy az ingatlan ára a valós értékét takarja.

Sok tulajdonos, a vevő jóhiszeműségére apellálva nem túl etikusan, igyekszik az eladás előtt kicsit javítani az ingatlan külsején, azaz esztétikai felújítást végezni a műszaki tartalom meghagyásával. Ez még nem is lenne probléma, ha nem komoly statikai hibákat fednek el, vagy nem állítanak többet a felújítás milyenségét illetőleg, mint ami. Vevőként nagyon fontos, hogy igyekezzünk a dolgok mögé látni. Láthatóan friss felújítások esetén érdeklődjünk miért kellett felújítani, milyen minőségben, esetleg milyen áron… Sajnos ilyen esetekben nagyon nehéz rájönni a valóságra, de azt minden esetre egyértelműen láthatjuk, hogy milyen felújításról van szó. Csak a valóságért fizessünk, soha többért!

Előbb foglalózunk, minthogy elkezdenénk árulni a saját ingatlanunkat?

A foglalózásról írtam már, de a gyakori problémák miatt úgy érzem, nem lehet elégszer hangsúlyozni ezt az adásvételi részt. Az ingatlan eladása nem könnyű, tapasztalatok híján egy tulajdonos nem igazából tudja felmérni, hogy mennyi idő és pénz lesz, mire a folyamat végére ér. Éppen emiatt nem túl logikus lépés az, amit még ma is sokan csinálnak, hogy előbb kezdik el megkeresni az új lakást, ahová költözni szeretnénk, minthogy az eladni szándékozottat egyáltalán elkezdenék értékesíteni.

Ismertem olyan tulajdonost, akinek véletlenül akadt az útjába egy tetszetős lakást, amibe mondhatni beleszeretett, és rögtön le is foglalózta, úgy hogy a sajátjának eladása csak az új lakásra való rátalálásakor fogant meg a fejében. Ilyenkor felléphetnek olyan problémák, hogy a tulajdonos lényegesen többre, jobbra értékeli a lakását, mint annak a valós piaci helyzete és csak utólag döbben rá, hogy az eladás mégsem úgy lesz, ahogy elképzelte. Például lényegesen hosszabb idő szüksége hozzá, vagy ami még rosszabb, sokkal kevesebbet ér.

Az ilyen típusú rossz döntésnek komoly ára van, hiszen elveszhet a többszázezer forintos foglaló, és hoppon maradhatunk, a két szék között a padlóra esve. A jó vevő ezzel szemben első lépésben tájékozódik az aktuális piacról. Azaz mennyit ér a saját ingatlana, mekkora a kínálat, és abból az összegből mit tud megvalósítani, azaz létezik-e az igényeinek megfelelő ingatlan adott áron vagy például hitelt kell-e hozzá még felvennie. Az előrelátás ebben az esetben kifizetődő!