Osszuk fel a teret gipszkartonnal!

Mielőtt ingatlant eladnánk, vagy miután már beköltöztünk, sokszor felmerül a kérdés, vajon változtassuk-e meg a belső teret a jobb helykihasználtság érdekében?” Ezek a döntések nem könnyűek, hiszen mondjuk  ha az ingatlanunk nem jó elrendezéső, de tegyük fel tágas szobákkal rendelkezik, akár még kedvezőbb kialakítást is nyerhetünk egy kisebb átalakítással.

Tudvalevő, hogy azok a lakások, melyekben csak két szoba van és ezek kizárólag egybenyílnak, az a vevők számára nem túl kedvező. Persze mindig akad olyan, akit ez nem zavar, de általánosságban előnynek számít, ha külön is nyílnak a szobák. Ilyen esetekben megoldást jelenthet az igazán tágas (min. 30 nm-es) nagyszoba felosztása, s hogy ezt ne kelljen borzasztó nagy költséggel intézni, a gipszkarton, mint építőanyag remekül szolgál a belső terek el-, vagy leválasztására.

Természetesen nem minden esetre igaz, hogy az eladás előtt kelljen ezzel foglalkozni, mivel sosem tudhatjuk, hogy ki lesz pontosan a vevő, milyen átalakítási igénye van, van-e egyáltalán. Ez is csak egy olyan lehetőség, amellyel teszem azt két, igazán tágas szobájú lakásból könnyen három szobásat lehet varázsolni. Általában persze ezek a térátalakítások beköltözés után jönnek elő, mikor kialakul egy család életvitele, vannak gyerekek, akiknek külön szobára lenne szükségük.

Gipszkartonfal beépítésével nagyon sok ötletet tudunk megvalósítani anélkül, hogy jelentősen át kellene alakítani magát a lakást. Ha valaki sokat dolgozik otthonról, akkor egy nagyszobát viszonylag egyszerűen át lehet alakítani nappali és azon belül dolgozószobává. Vagy, ha a gyereknek már van külön szobájuk, a szülők pedig így a nagyszobába (ami egyúttal a nappali is) “kényszerülnek”, akkor például ki lehet választani egy olyan sarkot, ahová két oldalfalat beépítve - ilyenformán leválasztva a nappali teréből – mindjárt egy hálófülkét tudunk teremteni.

Célszerű úgy megválasztani a beépítést, hogy az ablak felé néző falra egy ablaknyílást is vágjunk. Az ajtónyílásra szerelhetünk gyékényből készült reluxa ajtót, vagy akár műanyag harmónika ajtót is. A gipszkarton falak egy hagyományos méretű és súlyú ajtót nem igazán bírnak el, pláne, ha azt sokszor a huzat, vagy bárki más becsapja. A falakat egyszerűen és könnyen lehet kezelni, festeni, színezni, akár még tapétacsíkokat ragasztani rájuk, így otthonosabbá téve a helyiséget.

Van még egy nagyon jó felhasználási területe a gipszkarton falaknak, mégpedig olyan ingatlanoknál, ahol túl magasnak bizonyul a belmagasság, ezért a téli hónapokban a fűtési költségek is magasak, hiszen a kihasználatlan belteret is fűti a radiátor, konvektor, vagy a cirkó. Ilyenkor praktikus megoldást nyújt, ha a falakra és falak közé rögzített sínekre szerelünk gipszkarton lapokat, ezzel egy álmenyezetet hozunk létre, vagyis a beltérben alacsonyabbra kerül a plafon, így a fűtőtesteknek lényegesen kisebb légteret kell befűteniük, s ennek  köszönhetően csökkenthetjük a fűtésszámlánkat.

Pontos adatok sajnos nem állnak rendelkezésemre, hogy százalékos megoszlásban ez mit jelent, de a következő linken minden bizonnyal rengeteg hasznos információt talál, akinek hasonló jellegű problémája van, de eddig nem tudta rá a megoldást. Illetve a forgalmazók és kivitelezők szélés skáláját is megtalálja, akiktől minden bizonnyal on-line módon is kérhető árajánlat.
www.gipszkarton.lap.hu

Biotermikus energiafelhasználás a háztartásban.

Napjainkban egyre többet hallani a megújuló energiaforrások minél szélesebb körben történő hasznosításáról, kiaknázásáról és nemcsak ipari környezetben, hanem mindinkább a lakossági ingatlanok körében. Szél, víz, napenergia mind csupa olyan természet adta lehetőség, melyet évezredek óta mindig is kihasznált az emberiség, kisebb-nagyobb beruházással. “A távhőszolgáltatás olyan közüzemi szolgáltatás, ahol monopolhelyzetben van a szolgáltató, ezért védenünk kell a fogyasztót.

A kiépített rendszer elavult, gondot jelent, hogy a hőmennyiségmérés helye és a végfelhasználás helye nem azonos. Napjainkban az egyedi, lakásonként való hiteles hőmennyiségmérés megvalósítható, és ezt a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény is rögzíti. A fűtés elszámolása lakásonként is történhet. Nem szükséges a társasházaknál a lakásonkénti ún. “cirkófűtés”  létesítése. Kialakítható akár épületenként, vagy pl. épülettömbönként a központi fűtés/hűtés, a távfűtés/,távhűtés, ami jobb hatásfokot, kevesebb veszteséget jelent.”

[Forrás:epiteszforum.hu/links/goto/3808/1733/links_related]

Napkollektort szerelni a háztetőre, vagy egy szélmalommal meghajtani a kerti öntözőrendszert, ezekről viszonylag többet hallani. Azonban létezik egy meglehetősen újszerű szemléletmód a földben található talajvíz megfelelő felhasználásról. Erről egyelőre még keveset tudni, de az biztos, hogy érdemes lehet a dologgal foglalkozni, mivel a különleges eljárásnak köszönhetően könnyen megoldódhat egy családi ház fűtése, vagy nyári hónapokban annak hűtése is.

Nemrég olvastam erről a technológiáról, s nagyon felcsigázott, mert sosem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fel lehet használni a természeti adottságokból az ember komfortérzetének javítása érdekében, ami mindemellett környezetbarát beruházást takar és azokat az energiaforrásokat használja fel, melyek a “kimeríthetetlen” kategóriába esnek. Hiszen például a szél, a nap ott vannak mindennapjainkban, az utcán, mezőn, erdőben, szinte csak ki kell nyújtani a kezünket, s máris érezzük.

Persze a hatékony becserkészéshez, vagy “naplopáshoz” speciális beruházásra van szükség, mégis, amit nyerhetünk vele, az barátságban marad a természettel. Szerencsére ez egyre több ember fejében fontos szempont. De térjünk vissza a talajvízre. Ennek a technológiának az a lényege, hogy olyan területen, ahol egy lakóingatlan alatt kb. 20-25 méter mélységben  használható mennyiségű víznyerőhely van, a földbe ásott keringető rendszert telepítenek (nyerő és nyelő kút), melyet közvetlenül összekötnek az ingatlannal, így biztosítva a közvetlen kapcsolatot és azt, hogy azonnal viszonylag közelről érkezzen a házba a víz.

Ezt megfelelő fűtőkollektor segítségével könnyen cirkuláltatják a ház minden helyiségében, melegítve azt, vagy nyári hónapokban egy másik, szintén a földbe ásott keringető segítségével a hűtést oldják meg, hiszen a talajvíz a földben hűvösebb, így rögtön alkalmazható a kellemes hőérzet kialalkítására nyári hónapokban. Egy másik szintén hasznos “ingyen” energiaforrást felhasználó technológia a hőszivattyú, mellyel szintén az ingatlan fűtés-hűtés kérdése látszik megoldottnak, miközben károsanyag kibocsátása lokálosan nulla %. “A hőszivattyú földszondái sekély mélységekből, általában a földfelszíntől pár száz méternél nem mélyebbről, környezetbarát módon, általában közvetett úton, ún. zárt rendszerben, azaz hőcserélővel veszik fel a geotermikus hőt.”

[Forrás: Komlós Ferenc: Fűtés-hűtés hőszivattyús „ingyen” energiával]

Az alábbiakban néhány hasznos linket is megadok, a részletesebb információk lekérése végett:
www.naplopo.hu
www.alfasol.hu/
www.passzivhaz.info.hu

Leválás a távfűtésről.

Egy igencsak aktuális, égető problémának igyekeztem utánolvasni és kigyűjteni pár hasznos tudnivalót, információt azoknak, akiket életkörülményeik alapos megváltoztatása kapcsán érinti a téma. Forrásom elsősorban a “www.ezermester2000.hu” weboldal volt. A magam részéről felháborítónak tartom, hogy ezzel a több százezer embert érintő problémával csak az elmúlt 2-3 évben kezdtek érdemben foglalkozni, előrelépéseket tenni.

Sajnos nagyon komoly érdek-ellenérdekeltségi harcól van szó, illetve más energiaforrások árának mesterségesen alacsonyabb szintentartásáról már nem is beszélve. “Magyarországon nagyságrendileg 600 ezer távfűtéses panellakás van, melyek a 60-as évek elejétől, szovjet házgyári technológia átvételével kezdtek épülni. A maga idejében ennek megvolt a logikája; lakások tömeggyártására volt szükség, ahol a tömeggyártás még a gépészeti munkáknál is fontosabb volt. 

A gépészeti tervezés színvonala a kornak nagyjából megfelelt, de miután szinte korlátlanul állt rendelkezésre az olcsó energia, a gazdasági és szabályozhatósági szempontok teljesen háttérbe szorultak. Az időszak első részében a tömbházakat zömmel egycsöves fűtési rendszerrel szerelték. Ezt úgy képzeljük el, hogy a különböző emeletek radiátorai sorba vannak kötve, gyakorlatilag szabályozási lehetőség nincs, mert ha valamelyik radiátort lezárjuk, a keringés leáll az egész strangon.

Tegyük fel, hogy egy lakásban a tulajdonos minden radiátorra termosztatikus szelepet szerel fel, amely megakadályozza a felesleges túlfűtést. Ettől azonban egy forinttal sem csökken a fűtésszámlája, tehát egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a szelepekre beruházzon, vagy ha mégis megteszi, nem fogja használni. Az új távhőtörvény 2003-ig kötelezővé teszi a mérés szerinti elszámolás bevezetését a hőközponti, vagy a hőfogadó állomásokon.

Itt már megcsillan legalább a csoportérdek megjelenésének lehetősége, de az egyéni érdeké még mindig nem. A távfűtő központokból az energia nagy hőmérsékletű és nyomású forró vízként jön ki. Pl. a 150/130-as rendszer azt jelenti, hogy maximálisan150 fokos az előremenő, és 130 fokos a visszatérő ágban a víz hőfoka, természetesen nagy (20 bar feletti) nyomás mellett. A hőenergia ilyen hőfokon vezethető a leggazdaságosabban, de roppant veszélyes lenne a nagy nyomású forró vizet közvetlenül a lakásokba vinni.

Ezt elkerülendő, a magas hőfokú forró víz először a lakóépületeknél levő hőközpontba kerül, ahol egy hőcserélő rendszer állítja elő a használati melegvizet és egy másik azt a fűtési melegvizet, amely már a lakások radiátoraiba kerül. A legelterjedtebb a 70/50 fokos rendszer. Egy ilyen hőközpont legkevesebb egy háztömböt szolgál ki, de általában több tömböt is ellát. Amikor egy távfűtéses háztömb lakóközössége azon töri a fejét, miként lehetne a fűtési költségeket csökkenteni, nyilván számba veszi az elvi lehetőségeket.

Ezek között szerepel a távfűtésről való leválás lehetősége is. Egy ilyen beruházás azonban érvek és ellenérvek egész sorát veti fel. Tény az, hogy a gáz jelenlegi ára mesterségesen annyira visszafogott, hogy lényegesen kedvezőbb fűtési költségeket eredményez, mint a távfűtés. Ki jár jobban? A távfűtéses lakások állapota, a falak és a nyílászárók hőszigetelése, a fűtésrendszer korszerűsége rendkívül eltérő.

A régebbi építésű házak falszerkezetében a hőszigetelés sok helyen teljesen eltűnt, az ablakok nem zárnak. Az átalánydíjas elszámolás pillanatnyilag azoknak kedvez, akik a rossz állapotú házakban laknak, ezek energiapazarlását is szétosztják a többiek között. A távhő mérésének bevezetésével viszont megfordul a helyzet; az egyedi méréssel pedig végképp rosszul járnak azok, akiknél rossz a hőszigetelés, szabályozhatatlan a fűtés. Ők mindenképpen arra kényszerülnek majd, hogy javítsák a lakás hőszigetelését, és ezzel együtt korszerűsítsék a fűtésrendszert, termosztatikus szelepeket szereljenek fel.”
[Forrás: www.ezermester2000.hu/2001-9/futeskorszerusites.htm ]

Műanyag, vagy fa nyílászárót használjunk?

A fenti kérdésre leginkább szubjektív véleményt tudok mondani, mert nem hiszem, hogy egyetlen szaklap is egyértelműen állást tudna foglalni a két típus között. Alapvetően talán a ház jellege, a kívánt hő- és hangszigetelési minőség határozza meg, hogy melyik típusból válasszunk, no meg a pénztárca vastagsága sem utolsó szempont. A magam részéről valahogy sokkal inkább vonzódom egy olyan új építésű ingatlanhoz, ahol a fa, vagy fa és alumínium együttes felhasználával készült nyílászárókat építenek be, mégis remekbe szabott műanyag nyílászárókkal  találkoztam jó néhány irodaházban, lakóparki társasházakban.

A fa, mint építőanyag sokkal közelebb hozza ugyan a természetes hangulatot az épített ingatlan és az ember között, de a kor PVC vívmányaival versenybe szállni elég nehéz. “Az első műanyag profilok még lágy PVC-ből készültek és egylégkamrás rendszerek voltak. Energetikai szempontból még nem tűntek forradalminak. A fejlesztések során a lágy PVC-t felváltotta a kemény. A profilba acélmerevítés került, ezáltal jelentősen nőtt a nyílászárók stabilitása és tartóssága. A későbbiekben hamar kialakultak a két-, majd a háromkamrás rendszerek.

A több légkamrával lehetőség nyílt a jó vízelvezetésre. A kamrák számának növelése elősegítette a jobb hőszigetelést is. Ma Magyarországon – egyelőre – leginkább a háromlégkamrás, 60 mm beépítési mélységű profilok a legkeresettebbek, bár léteznek sokkal korszerűbb, 4-8 kamrás, 70–80 mm beépítési mélységű típusok is.” (…) A hőszigetelési értéket többféle módszerrel is lehet javítani, például a beépítési mélység növelésével, acél helyett valamilyen hőhídmentes merevítéssel, a légkamrákban szigetelőhabok alkalmazásával, illetve ezek kombinációjával. A legnagyobb eredményt mégis a légkamrák számának növelésével lehet elérni, hiszen minél több légkamrával rendelkezik egy műanyag profil, annál jobb a hőszigetelése. [Forrás: http://lakberendezes.e-otthon.hu]

Olvastam egy másik, nyílászárók gyártásával foglalkozó cég weblapját, amelyen magasszintű szaktudásról, a témakör alapos ismeretéről tettek tanúbizonyságot a számomra. A cég azonban nemcsak műanyag, hanem fa, sőt mindezek igazán modern és korszerű, alumíniummal kombinált típusú nyílászáróit gyártja. Az alapos, és szemléletes bemutatás során az olvasó a témából valóban kellőképpen felkészülten tud dönteni, hogy régi ingatlanján a korszerűtlen fa ajtó-ablak helyett, vagy új, netán még építés előtt álló házánál milyen összetételű nyílászárót építtessen be.
[Link: http://www.gaulhofer.com]

Fűtés- és melegvíz-költségek csökkentése távfűtéses lakásokban.

Nagyon sok embernek okoz problémát, hogyan őrizze meg télvíz idején a kiszökő meleget a lakásból. Néhány jótanács nekik. Sajnos a távfűtéses lakásokban nincs lehetőség szabályozni a hőfokot, ha hosszabb időre elutazunk, vagy hétközben, amíg dolgozni vagyunk. Ezzel a módszerrel jelentősen csökkenthetnénk havi számláink összegét, de a “rendszer hibájából” adódóan ez nem lehetséges, de -ha már így van –  legalább őrizzük meg azt a hőmennyiséget, amiért kifizetjük a nem kevés pénzt.

A legkézenfekvőbb hőelszökést lehetővé tévő helyek szigetelése sokszor évek óta felújításra vár. Szerintem ne késlekedjünk pótolni azt, amit már tavaly kellett volna. Az ablakok és ajtók szigetelése a nyílászárók élein elhelyezett, vagy felragasztott műanyag szigetelőcsíkkal történhet. Ez egyátalán nem drága megoldás, mégis sokat spórolhatunk vele.

Megfelelő, korszerű üvegezéssel tovább csökkenthetjük az ablakokon kiáramló hőt az egyik ablakszárny kettős üvegezésével. Ez már lényegesen többe kerül, viszont tartósabb megoldás, mint a szigetelőcsík ragasztás. Még komolyabb megoldás falszigetelés, amit a falakra helyezett extra szigetelőréteg feltételével oldhatunk meg, így csökkentve a lakások hőveszteségét.

Ez a módszer alkalmazható adott esetben ház külső falaira de a hűvösebb, a lichthofot határoló falakra is. Egy igazán korszerú és modern megoldás a hőegyensúly javítása szobánként, mégpedig szabályozható hőmérséklet biztosítása thermosztátos szelepekkel. Ez nyilván megkívánja a lakás, vagy ház fűtési típusának alapvető megváltoztatását is. A fogyasztás mérése a radiátorokra felszerelt párologtatós mérőkkel is történhet.

Ez kellően pontos a költségek elosztásához. A költségfelosztást és a párologtató ampullák cseréjét a szállító évente végzi. Amennyiben lakóközösségünk is kellően nyitott a új, költségkímélő megoldásokra, érdemes egy lakógyűlés alkalmával elgondolkodni a kollektív vízóra felszerelésről. Ez az eszköz a melegvízfogyasztás mérését teszi lehetővé a lakásokba belépő melegvizes vezetékekre szerelt vízóra segítségével.

Ezt a előírt órahitelesítési szabályok miatt 6 évenként kell cserélni, amire a szolgáltatók fel is hívják a figyelmet. Lakóközösségi beruházást igénylő megoldás a saját hőközpont kiépítése a pincében, ahová kazánokat telepítenek, melyek egyaránt szolgálnák a fűtést és a melegvíz-ellátást. Az utóbbihoz szigetelt tárolót, a kazánoknak  pedig új kéményt kell építeni.

Ahogy fentebb is írtam a thermosztát használata egy teljes fűtési rendszer átalakítását tenné szükségszerűvé. Az egyedi fűtés a lakásonkénti cirkófűtést és a lakásokban új vezetékrendszer kiépítését jelenti, ami mindenképpen egy költséges beruházás, azonban lényegesen javítja az ingatlan komfortszintjét, illetve értéknövelő tényező az ingatlan eladása szempontjából.